2011. március 29., kedd

napi mosoly

Internetes körlevél vicces, de "realista" fotókkal: miért kell a fiúknak szülői felügyelet címmel.
Ez a kis vörös pofazacskós a kedvencem:

Ami megmosolyogtatott az egy régi történet ennnek a fotónak az apropóján:



Történt az eset egyszer hajdanába, amikor még csak nagynéni voltam.
Egy belvárosi gangos ház felső emeletén éltünk, a földszinten idős házaspár, a bácsi mindig a gangon üldögélt.
(Arról is lehetne vicces történetet írni ahogyan éltek, de ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz.)
Egyszer tesóim mind a négy gyereke nálunk volt felvigyázás ürügyén.
Kettő lány, kettő fiú, kb.5-6-7-8 évesek lehettek.
(A számok nem intervallumot jelentenek,
egy időben a szüleimnek minden évben érkezett egy-egy unokája.)
Szép idő lévén nyitott ajtó mellett a gangon játszottak.
Gyakorlatlan voltam gyereknevelés terén, nem sejtettem, ha 4 gyerek csendben van, az bizony nem jót jelent.
Arra eszméltem, hogy a bácsi istentelenül kiabál.
Ezek a jóravaló gyerekek azt játszották, hogy ki tudja LEKÖPNI az öreget!
Sokat rontott a helyzeten, hogy sikerük volt...
Majd elsüllyedtem szégyenemben.
Gondoltam,  nevelni kell ezeket az ördögfajzatokat!
Arra utasítottam őket, hogy kollektíve lemennek a bácsihoz és bocsánatot kérnek.
Ez a minimum.
Bűnbánó képpel elindultak le, én meg fentről hallgatóztam, nem mertem az öreg elé állni.
Meg is lett a következménye:
Szépen felsorakoztak az udvaron és nagyon-nagyon illedelmesen bocsánatot kértek azzal az indoklással, hogy véletlenül kiesett a nyál a szájukból...



Nincsenek megjegyzések: