hanem
báránybőrbe bújtatott farkas
vagyis
kőkemény piackutatás és marketingstratégia a "portfólióm" hasznosíthatóságának feltérképezése céljából
De tényleg.
Az általam birtokolt befektetési eszközök - kétkeziül: textilek - összessége túlhaladta a fenntarthatósági görbe maximumát.
Ha magamra mint befektetőre gondolok, akkor eltekinthetek az olyan prózai következtetések levonásástól melyek kétségbe vonhatnák épelméljűségemet.
Szóval úgy döntöttem, hogy kilépek a közgazdaság szabadpiaci mezejére, belevetvén magam a kereslet-kínálat furcsa harcába, s megpróbálom megtalálni a magam kínálta "javak" keresletét olyan áron, hogy a keresőkkel piaci egyensúlyba kerülhessünk.
Nehezített pálya, hogy ez az egyensúly csak egy hangyasz.rnyi pont a végtelenül hosszú keresleti és kínálati görbe találkozásakor.
Na, ezért célozlak meg most Titeket!
Mondjuk hagyatkozhatnék még a "láthatatlan kézre" ha már a közgazdaságtannál tartunk, de szerintem szegény A. Smith ezt csak kínjában találta ki, hogy ne keverje bele a Jóistent még ebbe is.
Tehát adott vagyok én, aki az elmúlt években jócskán "túlgyűjtötte" magát.
Talán akkor dobtam át magam a ló túlsó oldalára amikor belefogtam a nagyanyai lilába.
Volt otthon jónéhány lila színű anyagom, de azokból csak pár darab passzolt bele abba színskálába ami motoszkált bennem.
Én lettem a "tudatos túrizós".
Elég jól boldogulok a színekkel, így biztosan tudtam, hogy a kiszemelt lila gyerekruha, szoknya, párnahuzat, bébibugyi, férfiing etc. passzolni fog az elkészült hatszögekhez.
Aztán egy idő után hazavittem bármilyen színű anyagot, amiről tudtam, hogy az otthoni készletből pont illik valamihez.
Meg hazavittem olyat is ami csak spontán "utánamszólt".
Ott tartok, hogy ha semmi mást nem csinálnék, csak varrnék - nem kézzel -, akkor is évekbe kerülne mindent felhasználni.
Ráadásul én egy rendszeresen "selejtező" ember vagyok.
Nincsenek felesleges ruháink, papírjaink, nem vagyunk tele csecsebecsékkel, még a gyerek holmijait is mószeresen szelektáljuk.
Csak a rongyokhoz nem nyúltam még soha.
Eddig.
Nem látom értelmét a felesleges udvariaskodós körök megfutásának:
én bizony pénzért szeretnék megválni a textilektől.
Félre ne értsétek, nem akarok én ebből meggazdagodni, de olyan helyzetben sem vagyunk, hogy szimplán odaajándékozzam egy foltvarró körnek.
Pontosítok: jómóduvá válni jó lenne, de azt nem erre a bizniszre alapoznám :))
Ezért elhúzom Előttetek a virtuális mézesmadzagnak szánt játéklehetőséget:
Válaszaitokért cserébe ajánlanék sorsolás útján
-ahogy kell-
egy anyagcsomagot,
még mindig a lilákból, ha már ők indítottak el a lejtőn :)
Van benne:
50 db 15x15 cm-es négyzet - a lenti darabokból 2-2
1 db 75x75 cm-es bogyós anyag
meg némi apróság.
Ez így elég motiváció?
Amit kérek:
válasz, vélemény az ilyen típusú anyagvásárlással kapcsolatban.
Vennétek-e egyáltalán ilyesmit? - ezt temészetesen nem veszem ígéretnek a részetekről :)
Inkább nagyobb vagy kisebb (mekkora) darabok a megfelelők?
Cm-ben vagy inch-ben vágva?
Darabonként vagy csomagban?
Ha csomagban, inkább csak néhány, vagy sokféle?
Bármi amit őszintén emondanál ezzel kapcsolatban nagy segítség lehet:
az is akár, hogy azt mondd: hagyd a fenébe. Ez is fontos.
Fontos és nem megkerülhető az ár kérdése. Úgy sejtem, hogy hogy a m2 árak nem lehetnek klasszisokkal alacsonyabbak mint az üzletben kapható textilek ára.
Szép anyagot így is megvennétek?
Nem bonyolódtam még komolyan bele (mert komoly agyi-munkát igényelne) kiszámolni, hogy egy változó áron beszerzett (értsd: 700 Ft-os kilós ártól, az 1000 Ft-os bébiruháig) anyagmennyiségnek mekkora az átlagára, mekkora a súly- vagy területvesztesége a feldarabolás után, mennyi idő-energia ment el mosásra, vasalásra.
És a feldarabolásról ne is beszéljünk: igen meglepődtem, hogy hány órán keresztül vagdostam ezt a két csomagot?!
Annyit még,
ha kiteszed a felhívást a blogodban, vagy fb-on akkor kétszer kerülsz a kalapba.
Természetesen ez nem feltétel, ez már piramisjáték :))